Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Elárulnak tárgyaink

2009.01.03

Táska

A férfiak táskájukat rendszerint leteszik maguk mellé úgy, hogy az mindig a kezük ügyébe essen. Ha megfogják, fülénél fogva tartják, az annak a jele, hogy menni készülnek. A nők ridiküljüket sokkal inkább személyük részének érzik, s szinte egyetlen pillanatra sem hagyják őrizetlenül. Ha nincs náluk, zavaró hiányérzetük támad.

Aki kézitáskáját ölében tartja, az elzárkózik a nyílt kommunikációtól, tart attól, hogy valamilyen támadás, sérelem éri a másik részéről, és szinte ugrásra készen ül, illetve „kapaszkodik” táskájába, mint a kisgyerek, amikor idegen helyen megszeppenten szorongatja otthonról hozott babáját.

Aki álló helyzetben válltáskáját maga elé teszi, vagy az ellenoldali kezével mellkasa előtt átnyúlva fogja, az szintén belső feszültségét árulja el, és táskáját ürügyül használva képez maga előtt védőkorlátot.

Szemüveg

A szemüveg felvétele, lerakása, tisztogatása mind alkalmas a gondolkodáshoz szükséges idő nyerésére. Ha valaki szemüvegének szárát szájába veszi, akkor tépelődik és ugyanakkor megnyugvást talál, mint a dohányosok a cigaretta szívásakor.

Aki beszélgetőpartnerére nézve nem veszi le olvasószemüvegét, hanem fölötte kiles, kikukucskál, az csak pár pillanatig figyel a másikra, miközben azt a benyomást kelti, hogy megméri, kikémleli őt, és egyben gyors ítéletet is alkot szavai felett. A szemüveggel való babrálásban megnyilvánulnak a zavar jelei, lóbálása pedig elutasítást jelent. A szemüveg elrakása a beszélgetés végét közli a partnerrel.

Toll

Tárgyalás, munkamegbeszélés, referálás közben nagyon sokan szinte állandóan a kezükben tartanak valamilyen íróeszközt. Már a toll külleme és anyaga is árulkodó jel. Nem mindegy, hogy valaki olcsó reklámtollat, egyedi, formatervezett, modern irónt, márkás töltőtollat vagy méregdrága aranytollat tart-e a kezében. Aki szeret írni, vagy a munkájával kapcsolatban sokat ír kézzel, gyakran évtizedekig ugyanazt a tollat használja, és úgy ragaszkodik hozzá, mint valami kabalatárgyhoz.

A toll alkalmas a másik tekintetének irányítására. Azt mutatópálcaként használva felhívhatjuk a figyelmet valamire, illetve ha rövid időre kettőnk arca közé emeljük, arra „kényszerítjük” a másikat, hogy vegye fel velünk a szemkontaktust.

A toll himbálása türelmetlenségről árulkodik, ugyanakkor ezzel fel is hívjuk magunkra a figyelmet. Az irón hegyével rábökni valakire agressziónkat tükrözi, s egyben felszólítja a másikat, hogy nyilvánuljon meg.

A toll csavargatása, húzogatása, erős megszorítása részben a bátorság összeszedésének a jele, másrészt a belső feszültség és düh levezetésének egyik módja. Ha valaki folyton szétszedi, majd összerakja a tollát, az jelenthet döntésképtelenséget, unalmat, vagy azt, hogy az illető kikívánkozik az adott helyzetből.

Ha valaki állandóan ki-be nyomkodja, csattogtatja golyóstollát, ezzel idegesíti a többieket, illetve olyan ember, aki gyakran nincs tudatában annak, ha megbánt másokat.

Csésze, pohár, kiskanál

Kávézás vagy ivás közben is számtalan metakommunikációs üzenetet adhatunk le környezetünknek. Aki egyszerre kihörpinti poharából az italt, vagy egy slukkra megissza kávéját, attól ne várjunk minden apró részletre kiterjedő, elmélyedt beszélgetést.

Sokan csészéjüket, poharukat úgy tartják maguk előtt, hogy mindkét kezükkel fogják, szinte kapaszkodnak bele, ugyanakkor védőfalat, sáncot emelnek partnereik felé. Minél magasabban van a pohár, annál inkább jelzi a bizonytalanságot, tétovaságot és attól való félelmet, nehogy valami rosszat mondjon.

Aki a csészét nem a fülénél fogja meg, annak nincs sok takargatnivalója, biztonságban, szinte otthonosan érzi magát, és nem sokat teketóriázik, gyorsan és határozottan reagál a dolgokra. Aki kiskanalát a csészében hagyva, közben ujjai között cigarettát tartva hörpint kávéjából, az „halmozza az élvezeteket”, illetve minden idegszálával koncentrál valamire, ami láthatóan nagyon igénybe veszi. A lassan, megfontoltan kortyolgató ember magabiztos, nyugodt, figyeli a többieket, és feltehetően szórakoztató beszélgetőpartner.

A pohár kocogtatása, tenyerek közötti forgatása újabb innivaló utáni sóvárgást fejez ki, illetve azt, hogy nem annyira a beszélgetés, mint inkább az ivás köti le az illető figyelmét.

A kiskanállal egészen hasonló módon lehet kommunikálni, mint a tollal, de elárul bizonyos szórakozottságot is. Ha vízszintesen tartva mindkét kezünkkel megfogjuk, rejtett védőkorlátot emelünk.